• Kalandok az iskolai könyvtárban

    2012. október 12. | | Címkék: ,
    Az Iskolai Könyvtárak Nemzetközi Hónapja alkalmából kiírt Kalandok az iskolai könyvtárban című pályázatra a A rejtély című történettel pályázunk. A pályázatra egy valós vagy fiktív iskolai könyvtári kalandot kellett írnunk.
    A munkát a Papírszínház követelményeinek megfelelően kellett elkészítenünk. A papírszínház egy több lapból álló, a nézők felé csak képet, a mesélő felé szöveget és instrukciókat tartalmazó képsorozat. Egyesíti a dia, a könyv, a mesélés és a film tulajdonságait, de szemben a könyvvel az illusztrációk egymásra csúszva, egymást kiegészítve jelennek meg.

    A rejtély című mesét írták: 



    A Könyvtár angyalai:
    Dweik Panna
    Hódossy Nóra
    Kávai Gorka
    Kopasz Lotti
    Meszlényi Viktória
    Nagy Dóra
    Nagy Eszter
    Nagy Krisztina Roxána
    Soós Izabella
    Soós Krisztina
    Szarka Dominika

     Mindannyian iskolánk 4.a osztályos tanulói


    A rejtély
     

     
    1. kép
    Ez a történet úgy kezdődött, hogy…
    Az iskolában egyik délután leckeírás után elmentünk a könyvtárba. A könyvtárból kikölcsönöztünk egy titkos könyvet, de hiányzott a legtitkosabb oldala.






    2. kép
    A könyv borítóját kis fém kapocs fogta össze. A lapjai már olyan régiek voltak, hogy megsárgultak. A kitépett oldalból csak egy kis darab maradt, amin egy rovásírással írt „A”  betű látszódott. 


     


    3. kép
    Szóltunk a könyvtárosnak, hogy hiányzik egy lap a könyvből. A könyvtáros nagyon mérges lett és minket gyanúsított.
    -         Soha nem volt még olyan rossz gyerek, aki kitépett volna egy lapot egy ilyen szép és régi könyvből. Tűnjetek a szemem elől!
    -         De tanárnő…!
    -         Semmi de! Tűnés!


     



    4. kép
    Összefogtunk, hogy tisztázzuk a nevünket. Ezért elkezdtünk nyomozni. Vissza akartunk menni a könyvtárba, de nem engedett be a könyvtáros, mert félt, hogy újabb könyvet rongálunk meg. Így máshol kellett kutatnunk.
    Első gyanúsítottunk Péter bácsi lett volna, de ez a gondolatunk hamar elszállt. Péter bácsi ugyanis szereti a könyvtárat, főleg a régi könyveket. Ezután Zoli bácsi volt a másik gyanús ember. Ő is sokszor bejárt a könyvtárba. Viszont csak azért, hogy a számítógép előtt üljön.
    A következő este sikerült belopózni az iskolába. A folyosón:
    -         Lányok maradjatok csendben! – csitított Viki.
    -         Oké! – helyeselt Panni.
    -         Psszt! – mondta Dóri.
    -         Jól van már! – válaszolt Panni. - Csitt, mielőtt észrevesz a portás. 





    5. kép
    Bejutottunk a könyvtárba.
    -         Csajok nézzétek, az ablak nyitva van! – kiáltott fel Eszti.
    -         Itt vannak ezek a lábnyomok – mondta Lotti –, és olyan óriásiak!




    6. kép
    -         Tudjátok ki lehetett ez az ember? Az a furi tudós, aki állandóan a szertárába zárkózik és mindig mogorva a gyerekekkel. Mi is a neve? – kérdezte Dóri.
    -         Ja, ja…tudom kire gondolsz – mondta Panni.
    -         Az a Bamba Rudi! – kiabált Domi.
    -         Maradj már csönden! – mondta Roxi.
    -         Áh, dehogy! – suttogta Iza.
    -         Dehogynem! – vágott vissza Gorka. – Neki van a legnagyobb lába.
    -         Nem!
    -         De!
    -         Nem! – veszekedtek a lányok.
    -         Na jó, hagyjuk abba a veszekedést! Ennek semmi értelme – vágta rá Domi.



    7. kép
    Hirtelen néma csönd lett, majd sikítozás hallatszott.
    -         Jaj, lányok elment az áram! Ááááá, futás! – sikított Viki.
    Csak koccanás hallatszott.
    -         Áúúúú! – kiáltott a fájdalomtól Eszti.
    -         Jól vagy? Minek futunk a sötétben? – kérdezte Dóri.
    -         Haza akarok menni! – mondta Dóri.
    -         Nyugi! Fogjuk meg egymás kezét és szorosan egymás mögött induljunk. Óvatosan tapogatózva haladjunk  – javasolta Iza.
    Végre kiértünk a folyosóra. Ekkor csak ennyi hallatszott: nyissz-nyissz, nyissz-nyissz.
    -         Mi ez a hang? – kérdezte Kriszti.
    -         Nem tudom, de olyan mint amikor technika órán vágjuk a papírt. Mintha egy olló lenne – vélte Gorka.
    -         De hiszen nincs is senki az iskolában. A portás pedig nem hiszem, hogy vagdos ilyen késő este – mondtuk egymás szavába vágva.




    8. kép
    Másnap reggel a késői fekvés ellenére mindannyian korán beértünk az iskolába. Az első óra előtt tanakodtunk.
    -         Szerintetek ki volt az az ember? – kérdezte Iza.
    -         Mi lehetett az a furcsa hang? – kérdezte Domi.
    -         Lehet, hogy a tudós – mondta Kriszti.
    Így aztán folytattuk a nyomozást. Este ismét az iskolában voltunk. Ezúttal nem ment el az áram, így folytathattuk a lábnyomok utáni nyomozást. Kivezettek minket a könyvtárból, a folyosón át, a hátsó lépcsőn fel a padlásra. A bejárata egy nagyon rozsdás kilincsű, barna színű, fából készült régi ajtó volt. 
    9. kép 
    Óvatosan lenyomtuk a kilincset. Kinyílt az ajtó. Ott találtunk egy kis ládikát ezzel a felirattal: 


    A Legnagyobb Tudós titkos ládája

    BR
    Sajnos jelszóval lehetett csak kinyitni. Megvizsgáltuk a ládát és az alján ez a felirat állt: 954362781. Bepötyögtük kétszer is, de nem sikerült kinyitni. Később Iza azt javasolta, hogy visszafelé kellene írni a számokat. Az alábbi módon: 187263459. Ki is nyílt a láda…
    A ládában nagyon sok kacatot gyűjtöttek össze.
    -         De sok holmi van ebben a ládában! – jegyezte meg Gorka.
    -         Hé, ez nem egy darab abból a titkos könyvből? – kérdezte Roxi.
    -         Hol lehet a másik fele? – kérdezte Eszti.
    -         Menjünk vissza a könyvtárba! – javasolta Panni.






    10. kép
    A könyvtárban egy nagy fotelben aludt a könyvtáros. Nagyon vigyáztunk, fel ne ébredjen. Lábujjhegyen elosontunk mögötte. 
    11-12.kép
    Domi épp csak megállt a szekrénynek dőlve. Ahogy támaszkodott, benyomódott az egyik könyv és lenyílt a mennyezetből egy csigalépcső, ami egy másik padláshoz vezetett föl. 
    13. kép
    -         Na, ki megy föl először? – kérdezte remegő hangon Viki.
    Mindenki hátralépett, Nóri maradt egyedül elöl:
    -         Na, én nem megyek!
    -         Kérlek! Kérlek! – szóltak a többiek.
    -        Na jó, legyen – egyezett bele kissé félve Nóri.
    -      Óvatosan, a lehető legnagyobb csendben felosontunk a lépcsőn, ahol elképesztő dolgot találtunk. 






    14. kép
    Amikor Nóri kinyitotta a padlás ajtaját, a nagy huzat egy papírdarabot sodort az arcába.
    -         Jaj, nem látok semmit! – sikított Nóri. – Ki kapcsolta le a villanyt?
    -         Senki, csak egy papírdarab az – mondta Gorka.
    -         Nézzétek! Ez is rovásírással van írva – mondta Lotti.
    -         Kinél van a másik darab lap, amit a padláson találtunk? – kérdezte Viki.
    -         Itt van a zsebemben – nyújtotta a lapot Lotti.
    15. kép
    Egymás mellé raktuk a két darabot és pontosan illeszkedtek. Csak az „A” betű hiányzott a sarkából.  Így meglett a kitépett lap másik fele is.
    Tehát összeállt a kép. Lotti felolvasta a szokatlan és furcsa írást. Az oldalt rovásírással írták, még szerencse, hogy a nyári „Vár a vár táborban” megismertük ezt az írást!.
    Az oldalon lévő írás egy elveszettnek hitt corvina lelőhelyéről szólt. Mindannyian meglepődtünk, hogy egy ilyen régi és értékes kódex nyomára bukkantunk. Ráadásul itt az iskola könyvtárában.
    -         Előbb el kell kapnunk a rongálót! – tért magához a meglepetésből Viki.
    Visszagondoltunk az utóbbi napok történéseire és újra eszünkbe jutott Bamba Rudi, a tudós.
    -         Biztos ő volt – mondta határozottan Kriszti.
    -         Igen, gondoljatok csak a lábnyomokra, a szertárra –  mondta Domi.
    -         Meg a ládára! – kiabált Panni. 
    -        Ő volt az!!! – kiáltottuk egyszerre. –  Sietnünk kell, nehogy valami szörnyű dolgot műveljen a corvinával! 




    16. kép
    Visszamentünk a könyvtárba. Felébresztettük a könyvtárost és megkértük, hogy hallgasson végig minket. Elmeséltük a történteket a lábnyomoktól kezdve a tudósig. A könyvtáros hitt nekünk. Azonban kicsit meg is szidott minket, mert késő este titokban belopóztunk a könyvtárba.
    -         Na, jól van hiszek nektek! Gyertek, hívjuk fel a rendőrséget – mondta a könyvtáros.
    Gyorsan hívtuk a 107-et és elmondtunk mindent a telefonban. 
    17. kép
    Másnap a rendőrség elkapta az őrült tudóst





    18. kép
    és sok-sok évre börtönbe zárták.
    Mi pedig elindultunk megkeresni a corvinát. Egy érdekes helyen bukkantunk rá. A csigalépcsős padláson, ahová elvezettek minket a lábnyomok. 



    19. kép
    Az iskola jutalmul nekünk ajándékozta a corvinát. Persze, csak jelképesen. Egy igazán megtisztelő címet is kaptunk: mi lettünk a Corvina Örök Őrzői. Azóta mi figyeljük a könyvtár rendjét és segítünk a könyvtárosnak. Egyik csendes délután, amikor a könyvtárban ücsörögtünk, Gorka megszólalt:
    -         Ugye, jó embert csuktak le? Valóban ő a tettes?
    -         Jaj, Gorkkaaa! – mondták a többiek.
    És mindannyian együtt nevettünk, hogy ilyen jól végződött ez a kalandunk.